Miért fontos stratégiákban gondolkodni a büntetőeljárás minden szakaszában?

Miért fontos stratégiákban gondolkodni a büntetőeljárás minden szakaszában?

 

Szögezzük le: mindig, minden körülmények között rendkívül fontos! Ezen gondolatkörben, most egyetlen jogintézmény bemutatásával kívánom az állításomat alátámasztani. Az új büntetőeljárási törvény 2018. július 1-jével vezette be új jogintézményként az úgynevezett előkészítő ülést. Ez bizony védőnek és terheltnek is – az esetenként kínálkozó jó lehetőség mellett – komoly csapdát rejthet. Vagy legalábbis komoly dilemmát: érdemes-e szaladni és rögtön, akár beismerő vallomást tenni?

Az új jogintézményt a jogalkotó különösen az eljárások gyorsításának szándékával foglalta törvénybe. Az előkészítő ülés egyik legnagyobb horderejű újítása, hogy ha a terhelt az előkészítő ülésen beismerő vallomást tesz és lemond a tárgyalás jogáról, akkor a bíróság akár az előkészítő ülésen ügydöntő határozatot hozhat. A törvény lehetővé teszi, hogy az ügyészség ebben az esetben úgynevezett mértékes indítványt tegyen (ugyanakkor nem kötelező) a büntetés kiszabása körében, amely annyiban köti a bíróságot, hogy az indítványban szereplő mértéknél súlyosabb büntetést nem szabhat ki – enyhébbet igen –, ez tehát a terhelt érdekét szolgáló garanciális elem.

Így az előkészítő ülésen ítélet születhet, az esetek döntő többségében születik is bizonyítás nélkül, pusztán a beismerés alapján.

Hangsúlyozom, hogy minden ügy más, ezért mindig az adott büntetőügy keretei között kell a védelmi stratégiákat a lehetőségek mentén meghatározni. Erre tekintettel léteznek olyan ügyek és olyan ügyészi indítványok, amelyek szolgálhatják a terhelt érdekeit is. Vannak ugyanakkor olyan ügyek, különösen a többvádlottas ügyek, ahol rendkívüli alapossággal kell minden lehetőséget mérlegelni, mert korántsem biztos, hogy ami az első pillanatban jó megoldásnak látszik, az a bizonyítás esetleges lefolytatása után is jó megoldás marad. Ráadásul a beismerő terhelt vallomása, gyakorlatilag kizárja az összes terhelt védekezési lehetőségét.

A jogintézmény alkalmazásának egyre több a gyakorlati tapasztalata. Hangsúlyozva, hogy számos esetben a terhelt számára kedvező ítélet született, azt is ki lehet jelenteni, hogy több ügyben is nyilvánvalóvá vált, hogy hibát követett el az a terhelt, aki már az előkészítő ülésen lemondott a védekezés jogáról. Ebben az esetben ugyanis senki sem vizsgálja majd a büntetőügyet a vádlott szemszögéből, nincs lehetőség a saját igazának, vagy akár csak részigazságának, a saját tanúinak, a saját bizonyítékainak a bemutatására, amelyek igenis kedvezőbb helyzetbe hozhatták volna a vádlottat, mind az első hallásra kedvezőnek tűnő „ügyészi ajánlat”.

 

Dr. Ragány Zoltán

büntetőügyvéd

Szegeden, Budapesten, és mindenhol, ahol szükség van a segítségemre!

2020.05.28.

Vissza